Pisilj bárhol, ingyen!

A Ferenc körúti metrómegállótól 100 méterre emelkedik az Iparművészeti Múzeum díszes épülete. Parányi embernek érzem magam, hatalmas kapuja előtt, parányinak, de célom ezerszeresemre növeszt. Apró, hideg markommal megfogom a kilincset és kattanásig nyomom le. A következő ajtón is belépve büszkén felszegett fejjel nézek végig a büfé vendégein, ők pedig a könyveiket a croissant-jukat vagy a büfés lány kerek seggét bámulják. Felgyorsítva léptekkel a jobb oldali lépcső felé haladok, aminek alján egy újabb díszes fa kapu áll. Kitárom, és szemben magamat látom meg életnagyságban. Az eddigi méretekhez pontosan passzoló állótükör szép fényesre van sikálva és tövében a csap áll. 2 piszoár és, ha jól emlékszem 2 angol wc áll rendelkezésünkre. Kifelé sem kis hévvel tárom ki az ajtókat, de a hatás ismét elmarad.