Pisilj bárhol, ingyen!

A BGF Alkotmány utcai épülete a Kossuth téren bóklászók számára nyújthat segítséget. Ahogy beléptünk az első lehetőségnél forduljunk balra. Épp vizsgaidőszak van. Találkozzunk szembe pár friss, ideges, jól öltözött és pár lestrapált összeizzadt ingű szuicid hajlamú főiskolással, akik egyaránt a kis jegyeiket nézegetik az erre a célra kijelölt számítógépeken. Csak azért mondom, mert pont útba esik na. A gépes rész után forduljunk jobbra és haladjunk végig a folyosón, egészen a liftig, itt találjuk meg a férfi wc-t jobb kéz felől. Bent a fősulisok első fajtája nézelődik a tükörben a második pedig az arcát mossa. Egyébként minden szép, nincsenek matricák és vicceskedő feliratok, ez azért mégsem egy bölcsészkar. Kifelé eszembe jut, hogy az épület tökre hasonlít az ELTE jog épületéhez az egyetem téren, nem?

Mivel a rendőrpalotában nem volt szerencséd, fordulj meg és a szomszédos ódonabb épület bejárata felé indulj. Nézz körül, csodálkozz rá a természet erejére a betonrepedésekből kitörő fűcsomók láttán, de ne érzékenyülj el. Érezd, hogy lábaid maguktól mozognak, amikor már be is léptél az Államkincstár kapuján. Vedd észre, hogy a 32-es busz megállójából, amivel párszor mentél az Örsre gyorsabban ideérnél. Fordulj balra. Nézz körül a helységben és magadban nevezd el zsibongónak. Próbálj belelesni a nyomtatványokat töltögetők lapjai közé és mosolyodj el a kis gyerkőcbirodalmon. Az eredeti célról viszont itt sem szabad megfeledkezned. Lépj be a mellékhelyiségbe. Itt egy térből nyílik a férfi illetve a női wc. Válaszd a férfit és ehhez méltón határozottan vágd ki a jobb kéz felé eső ajtót. Bent keress, de ne találj semmi érdekeset. Figyelmedet ne kerülje el az egykori pudingos poharakban helyet foglaló szappan. Sétálj végig a termen újra, figyelmedet kerülje el, hogy nem mostál kezet.

Az épület a Kresz Géza u. 15. alatt található, a Nyugatitól pár lépésnyire. Az aluljáróból kifelé jövet hallgatom egy hajléktalan néni jajjgatását, de szívemet megkeményítette a szenvedés. Ha nem sietek nadrágomon stigmaként furcsa foltok fognak megjelenni.  Dohányzó biztonsági őrök sorfalán keresztül jutottam be a kívülről és belülről egyaránt rideg épületbe. A váróban minden lépésünk kihelyezett cetlikkel van irányítva, de ez így talán jobb is mert nem kell senkit sem megkérdeznünk. Azt kérik, hogy ügyintézéshez fáradjunk a 20-as ablakhoz, de a mi ügyünknél ez nyugodtan kimaradhat. A recepciótól balra találjuk a bejáratot, halkan lépjünk be, ez mégis egy komoly hely. A három kurta csap és a három tükör is bürokratikus hangulatot áraszt. A jobb oldali ajtón keresztül juthatunk el a férfi wc-hez. Az egyik fülkében egyszerre foglal helyet egy lefóliázott piszoár és egy angol wc. Ezt elsőre nem tudom mire vélni, de pár pillanat után, már gyönyörködve tekintek rá, igazi ritkaság. Utam megkoronázása közben nosztalgiázom kicsit az efféle kuriózumokról. Eszembe jut, amikor először láttam önmagát letörlős wc-t, hjajj. Kifelé menet újra áttörök a biztonsági őrökön. Az aluljáróba lefelé menet újra látom a hajléktalan nénit, aki most épp a mobilján beszélget.

A Károly körúttal párhuzamosan, a Deák előtt fut a Városház utca, mi pedig szokásunkhoz híven rohanunk farpofáinkat összeszorítva. Az ügyfél bejáraton belépve, tapasztalhatjuk, hogy milyen ódon épület, e patinásság a toalettek esetében nem mindig szerencsés. A villanyszerelők, a hivatalnokok, a biztonsági őr és a portás is dagadt egytől egyig. Halkan kopognak a cipőik, a fél másodperces szünetekben, mikor nem némítja el őket egy-egy flex sikoltása. A budik balra találhatóak, az utolsó üvegajtó után ki jobbra az udvarra és ott jobb oldalt. A takarító személyzetet meg kell, hogy dícsérjem, ám a berendezés borzalmas. A fülkéből nyílik egy lezárt ajtó, egy irodába valószínűleg. A kilincs kifelé a kezmben marad, ránézek, visszarakom. Cserébe legközelebb nem lyukasztok, gondolom.

Hallod, gyere már. Kiabálják egymásnak a srácok a Közraktár utcai napsütésben. Engem viszont leköt az egyetem modern épülete. A fotocellás forgóajtó felé haladok, megállok, az egyetemistákat a Californiát és a rengeteg betont bámulom. Az ajtón átérve újra megállok. A szemben lévő bazinagy zöld falon a tanszékeket látom, jobb oldalt pedig pici világító piros pontokat, amik néha egy digitális órává állnak össze, de ezt nem nagyon értettem. Szám becsuktam még mielőtt kicsorogna belőle az olcsó zsömlétől édes nyálam. Wc jobbra és balra is található. Mindkettő tök ugyanolyan. Csempéje tetőtől talpig zöld, egy modern étterem vagy bár mellékhelyiségében érzem magam, ahol hangosan szoktak trónolni az elhízott managerek a egy pár véres steak után. A fülkében állva látom csak, hogy milyen jól passzol a kefe fémszíne a zöldhöz, majd a mosdó feketéjéhez. Csak lassan tudok szabadulni.

A Hotel a Boráros térnek nem a combino felőli részén, henm a másikon helyezkedik el. Messziről felismerhetjük a furcsa, sárga díszításről pár ablaka körül. A fotocellás ajtókon belépve rögtön a három portás szájában találom magam, akik örömmel megengedik, hogy használjam a mellékhelyiséget. Az ajtó akkor nyílik, ha a kilincset kissé eltekerjük, valószínűleg így akarják kiszűrni a csukló nélküli vendégeket. A wc fülke ajtaja hasonlóképpen nyílik. Bent egy csomó papír wc ülőke fedőt találunk, ami a higiéniára kényes fenekűek kedvence. A két piszoár out of order, a koton autómata büszke sasként trónol felettük.

A Ferenc körúti metrómegállótól 100 méterre emelkedik az Iparművészeti Múzeum díszes épülete. Parányi embernek érzem magam, hatalmas kapuja előtt, parányinak, de célom ezerszeresemre növeszt. Apró, hideg markommal megfogom a kilincset és kattanásig nyomom le. A következő ajtón is belépve büszkén felszegett fejjel nézek végig a büfé vendégein, ők pedig a könyveiket a croissant-jukat vagy a büfés lány kerek seggét bámulják. Felgyorsítva léptekkel a jobb oldali lépcső felé haladok, aminek alján egy újabb díszes fa kapu áll. Kitárom, és szemben magamat látom meg életnagyságban. Az eddigi méretekhez pontosan passzoló állótükör szép fényesre van sikálva és tövében a csap áll. 2 piszoár és, ha jól emlékszem 2 angol wc áll rendelkezésünkre. Kifelé sem kis hévvel tárom ki az ajtókat, de a hatás ismét elmarad.

Az épületbe stratégiailag legelőnyösebb a Múzeum krt. felől behatolni. Az ajtó után rögtön souvenir shopot találunk de ne ijedjünk meg, pár lépéssel sétáljunk le a rámpán. A portások meg sem parittyáznak, nem csak nekünk van fontos dolgunk. Itt ne bizonytalanodjunk el, balra lefelé vezet egy lépcső, ezen haladjunk végig. Óvatosan csusszanjunk át a hobbitajtókon. Az eddig látottak alapján valami pompásra számíthatunk, de csalódnunk kell, a toalett átlagos. Tiszta, de nem üde, a tükörben csak elszontyolodott arcunkat láthatjuk. Az angol wc-k átlagosak, mihasznák, nem gyönyörködtetőek. Kifelé kissé kárpótol az étteremből kiáradó ételszag és lassú jazz.

A kolesz a Közraktár utca és a Kinizsi utca sarkán található. Ha az épület elé értünk válasszuk a tornatermi bejáratot, ide egyszerűbb a bejutás. Fussunk le a lépcsőkön. Tíz méterrel magunk előtt fogjuk megpillantani a beléptető embert, aki egy számítógép mögött görnyed, a wc viszont balra van a kis folyosó végén. Ha illedelmesek vagyunk kérdezzük meg lehet-e pisilni, ha nem surranjunk csak be. Az ajtón berontva óriási öröm fogott el: a pisszoárnak is külön fülkéje van. Ez nem zárható, mégis nagyszerű találmány. Az egész vizesblokk egyébként elég leharcolt állapotban van, lehúzók nincsenek, a csap ereszt és a budik szarosak. Kicsit időztem még ezen a helyen magányosan, majd bánatos szívvel vágtam be magam után az ajtót.

Ha a 18-as, 41-es vagy 47-es villamosról a Fővárosi Művelődési Ház megállóhelynél szállunk le hamar megfejthetjük mit jelent a Temi rövidítés. Az út mellett lévő otromba épület tetején, egykori világító táblákon a Terült művelődési intézmények egyesületének neve látható. Ha belépünk a bejáraton egy rövid egyenes szakaszon forduljunk jobbra, a büfé felé. A Kedves öreg hölgy ropit és szendvicseket árul, se ő se az anyukák és az asztalok között játszadozó vidám gyerekek kacaja ne hasson meg minket. A férfi wc az első jobb oldali ajtó lesz. Furcsán hosszúak bent a terek, az elrendezés logikája rémisztően sajátos, a helység stílusa egyértelműen szocreál. Testem örömmel tapasztalta, hogy a wc papír ugyanolyan, mint ami otthon van, így majdnem sikerült figyelmen kívül hagynom, a törött csempéket, a mintás tükröt, a pókhálókat és az ablak alól kellemesen fujdogáló tavaszi szelet. Az utcára kényelmes tempóban léptem ki, ahol észre vettem, hogy már építik az új művházat.

A Szabadság híd budai hídfőjénél figyeli az átmenő forgalmat a Gellért fürdő és hotel ódon épülete. A legkönnyebben megközelíthető wc a Kelenhegyi út felőli bejáraton keresztül érhető el. A fürdő előterébe érünk. 40 feletti, kivétel nélkül sporttáskás urak és hölgyek, ázástól bágyadtan majszolják szendvicseiket a büfé előtt vagy éppen sorban állnak. Érdemes megfigyelni az épületet, ami személyes véleményem szerint szép, bár nem valami otthonos. A padlón mozaik a tetőn kupolák. De mi nem érünk rá nézelődni, a budik az utóbbi alatt vannak, a férfiaké az uszodára néző ablak után egy tükrös ajtó. 2 pisszoár és 2 ülős budit találunk. Az ajtót magunk után becsukva eltűnik a résben a klumpás takarító, az állapotokból ítélve tisztességesen végzi munkáját. Kifelé akár le is ülhetünk egy szobor tövében bámészkodni.

A Múzeum krt. és a Bródy Sándor utca sarkán található a Múzeum étterem. Nem összetévesztendő a pár ajtóval arrébb nyílt, kevésbé patinás, trógerekkel teli Múzeum cukrászdával. Ha belépünk furcsa ajtót látunk magunk előtt. Valamelyik pincér biztosan észre vesz és megkérdezi, hogy miben segíthet. Mondjuk meg neki, kerek perec, hogy pisilni jöttünk. Persze ne így, főúr egy bordó mellényes talpig úriember. Balra kalauzol a vörösszőnyegen, finoman, de kissé zsúfoltan megterített asztalok között. A székek puha bársonya hívogatja ülepünket, de tovább haladunk el nem felejtve utunk valódi célját. A mosdó első pillantásra átlagosnak tűnik. Beállok a piszoár elé és magamat pillantom meg, tükör. Régi vágyam volt ez, komolyan. Ez a kis meglepetés rávesz, hogy jobban körülnézzek. A plafonon átvilágított műanyag freskó, nemtudom minek az utánzata, de angyalkák vannak rajta. Kis utcai lámpa szrű égők világítanak és egy sor kavicsmintás csempe borítja a padlót. Nem tudom elfelejteni, láttam a saját arcom hugyozás közben. Döbbenten lépek ki, érzékeim torzultak, a pincérnek ordítva köszönök.

A mozgólépcsőn való tehetetlen sodródás zsoldjaként elgyengülten sétálj az árusok és a busz pályaudvar bejárata között. Tested lassú, de szellemed és szemed cikázzon, egy csöves hugyozik a sarkon a falra, ne vedd észre és jegyezd meg, neked is kell. Ennek kapcsán gondolj a lelki szegények boldogságára, majd újra keress. Zárd ki a pályaudvart, fizetős, a zebrán túl kocsmák vannak, a stadionba nem mersz. Tégy pár lépést a gigászi épület felé és konstatáld a mögötte elfutó, vékonyka utat és az azt szegélyező idilli fasort. Lépj közelebb, nézz előre, majd hátra. Válaszd a második fát, az első túl közel, a harmadik messze van. Gyorsan szakszerűen végezz, a kiválsztás a fa és a hugy kapcsán gondolj egykori biológia mesteredre.

A környék legegyszerűbben elérhető, már-már klasszikusnak mondott pisilőhelye a Jászai Mari téren lévő McDonald's. Abszolút ingyen van, betérhetünk a Duna parton való enyelgés közben vagy csak valahova futtunkban. Az étterem végében található, nem ritkák a női toalett előtt kígyózó sorok, egy vagy két budi áll csak rendelkezésre. Használjuk nyugodtan, ahányszor csak bírjuk.

A patinás bejárton belépve balra fordultam majd jobbra, át az üvegajtókon egy hosszú terembe értem, ahol büfék vannak meg diákok. Hosszan gyalogoltam előre, hugyhólyagomat minden irányból szorongatva. A lépcső után észre vettem a wc-t egy kis beugróban. Berontottam a kimondottan nagy térbe és pisiltem. Semmit mondó feliratok, sekélyes matricák. A papír véletlenül a csuklómhoz ér, mint a smirgli. A hangosan köszönök a portásnak és gyógyítgatom sérült karomat miközben kilépek az ajtón.

A fővám téri Burger King alagsorában található a mosdó. Lépcső mellett lefelé sakktáblát megidéző csempézettel találkozhatunk, mely New Orleanstól Tokyoig minden Burger Kingnek a sajátja. Személyzeti bejáratoktól övezve áll a tükrös ablakú wc ajtó. Benn a fal díszítése leírhatatlan márványos fekete, matt, de nem csempe. Van pisszoár a hobbitoknak is, a csapból csak melegvíz folyik. Ha nem akarjuk a kiszolgálók szemrehányó tekintetét elviselni, hagyjuk el az éttermet jobbra a pult előtt a kis bejáraton keresztül.

Az ország legmodernebb általános iskolája Budaörs egy nem olyan forgalmas szegletében található. 6 és fél milliárdból jutott csinos dizájnra, fotocellás ajtóra, vókitókira a tanároknak, százezer szakteremre, páratartalomra záródó ablakokra, aktív táblákra, LCD tévékre és nem utolsó sorban érzékelős csapra a mosdóban. Rendben nyíltak a bejárati ajtók a portás jobbra ül. A szülőknek oda kell menni és megmondani melyik gyerekért jöttek és ő felszól egy kis rádión, de ha ügyesek vagyunk észre sem vesz. Az óriási hallon áthaladva, pont egyenesen vannak a mosdók a színpad mögött. A fiúké zöld, a lányoké rózsaszín dizájnnal. Egy iskolához képest szokatlanul nagy a tisztaság, ragyognak a tükrök, bármelyik kocsma vagy étterem megirigyelheté. Azt kell, hogy mondjam, még ízléses is. Két csapból meleg egyből hideg víz folyik. Kifelé megbámultam pár nagyra nőtt negyedikest, éppen perecet vettek, nagyot nyeltem, de kibírtam hazáig.
 

A már-már közhelynek számító kocsma az Akácfa és a Dohány utcák sarkán fekszik. A fogyasztó vendégek ártatlan arcával lépj be és a pult után rögtön fordulj jobbra. A férfi wc tűnjön tágasnak, vegyél mély levegőt majd fintorogj. Pisilj gyorsan és moss kezet. Az angol wc-be bemehetsz, de semmiképpen se ülj le.

A Corvin mozi mögött található a Corvin áruház, melynek földszinti wc-je nem mindennapi látvány. A bejárat felől haladva a toalett jobbra lesz, alig jelölt, raktárnak tűnő vasajtókat kell eltolnunk. A hosszú folyosó végén fotocellás ajtókon keresztül jutunk a mosdóba. Telepi gyerekként így képzeltem el Brad Pitt fürdőszobáját. Mély fekete mosdók, illatos szappan, fa álfalak, papír bent, nyugtató csönd és mindez egy áruházban. Nagy dolgom nincs, de beülök, olvasok kicsit meditálok, nézelődök. Az ajtók előtt nőkre várakozó férfiak pedig kényelmesen sudokuzhatnak az erre elhelyezett fotelekben.

Ha meguntad a vásári forgatagot nyugodtan térj be relaxálni a Gerbaud cukrászda alagsori toalettjébe. Gentlemanként érzed kissé kínosan magad, mert egy erre a célra kihelyezett pincérnő nyit neked ajtót, győzd le erkölcsi aggályaidat és határozottan lépj be. Halk beszélgetés mindenhol, mintha a kávék fűtenék be a teret. Az aranykeretes tükrök rengetegében szememeddel keresd a wc-t. Balra van. A környezetbe drapp ruhájukkal teljesen beleolvadó pincérnők vonnak kérdőre tekintetükkel. Útbaigazítást kérj és kapj sőt talán egy mosolyt is, a hátad mögött biztosan. Igazítsd meg a hajad, biztos azon röhögtek, a sapka alatt mindig lelapul. Menj le. A wc-k előtt kis pénzszedő asztalt látsz, nem ül ott senki. Használd ki az alkalmat, surranj be, végezz gyorsan, szagolj nagyot a tavaszias levegőbe és kifelé ne hagyd, hogy a kislány nyisson ajtót.

Egy zöld rácsos kapualjban található a rendelő, ahova a vár népe kisebb nagyobb gondjaival fordulhat. 12 és 16 óra között általában nincs rendelés, de próbálkozni kell. Bejutva a váróterembe az aszisztens rögtön köszön és kérdezi miben segíthet. A segítőkész titkárnők csinosabbik fajtájából való, hát még a doktornő aki szőke loboncát rázva, mosolyogva és persze válasza egészségügyi következményeinek teljes tudatában megengedi, hogy használjam a wc-t. Két fülkés toalett van és pár csöpp fertőtlenítős szappan, meg is mosom a kezem és hazafelé végig azt szagolgatom.

A Mátyás templomhoz közel a Hess András téren található a Hilton szálloda. A forgó ajtó enyhe nyomásra el is indul. Mint a Pesten lévő Hiltonnál, itt is azonnal kiszúrnak, oda is megyek a recepcióhoz, csak körülnézek kicsit, mondom. Meglepetésemre ezt egy széles mosollyal nyugtázza, nyilván nem ő takarítja a budikat. Balra fordultam, majd egy folyosószerűségen jobbra és a liftek után találtam a wcket, kis arany piktogrammal. A mosdókon egy kis sárga virág van, a fülkékben fiatalos, ösztönző zene szól, a hangulat kitűnő. A tükörbe nézve sajnos újra ráeszmélek, hogy ki is vagyok valójában, belenézek a pénztárcámba és tényleg. Legalább egy jót pisiltem. Kihúzom magam és csendes léptekkel távozok a piros mintás padlószőnyegen.

Az 1802-ben Széchényi Ferenc által alapított Nemzeti múzeum is tárva nyitva áll a pisilni vágyók előtt. A hosszú lépcsősoron felfutva, a timpanon alatt található a bejárat (hétfőn zárva). Ha beértünk a hallba kicsit haladjunk előre és az előzőhöz képest vékonyka baloldali lépcsőn haladjunk lefelé. Nem kell félni ezek a kiállítások ingyenesek. Táblák jelzik utunkat. A budi tágas és tiszta. A fülkém sarkában egy pók harcol egy wc papír cafattal. A guriga tartó a papír húzása közben hangosan zörög, felfedve ottlétünk valódi célját.

A Westenddel szemben a Katona József utca és a Váci út sarkán található az Íjász söröző. Ez a hely magában hordozza a késdobálók, vidéki ivók, talán még a romkocsmák és játéktermek ismertetőjeleit. A pultos lány készségesen mutatja a budit, de valamiért megszólalni nem hajlandó, ne erőltessük. A sörös ládák mellett a folyosón első ajtó jobbra a férfi wc. Kitűnő példája ez a budapesti kocsmák toalettjeinek. Éppen elegendő matrica, ízléses tapéta és fém vájús piszoár, aminek őszintén örülök. Ha sörözőnek nem is, de wc-nek kitűnő a hely.

A Kálvin tér és a Ferenciek között húzódik a Kecskeméti utca. A jogi karhoz közel találjuk a dékáni hivatalt, illetve az annak és más további intézményeknek helyet adó épületet. Jobbra a könyvbolt felé a folyosón található a toalett. Az eső csöpörésének hangjába olvad a pisihangom, észre sem veszem, hogy végeztem, nézelődök még kicsit. Az ajtók furcsán nyikorognak. A tükör feltűnően tiszta, nézem is magam egy darabig. Kifelé nagyot vigyorgok a körben idegeskedő egyetemistákra.